Persze nem egyszerre,
Szükség volt minden szervére.
Minden nap csak kicsit csapolták,
Néhány deciért a szemét szurkálták meg.
Vért könnyezett, mint Krisztus a kereszten,
Aztán békén nyugodhatott a ketrecben.
De még mindig jobban járt mint a patkány,
Szerencsétlennek a farkát szurkálták.
Aki nyugton maradt, talán békén hagyták,
Aki ugrált annak szemét, farkát piszkálták.
Ez volt a XX. századi ipari farmakon,
Ma már talán szégyelli Richter Gedeon.
