Bekövetkezett, mit csak titokban reméltek,
Mire olykor gondolni is vétek.
Nem tudni jobb lesz e a világ tőle,
Azt sem, lesz e majd jövője.
Nem is fontos, ez most az öröm ideje,
A mosoly, mit okozott a világ teteje.
Boldogság jár nyomában, az ég is kékebb,
Nem tör ránk váratlanul a végzet.
Ennyi, az élet halad tovább,
Senki sem kerülheti el sorsát.
A holnap mit hoz, nem tudhatjuk,
Most örüljünk, majd holnap folytatjuk.
