Pecunia non olet,
Régen is volt toalet.
A pénz eredete lehet kétséges,
Szükségessége e világon nem kérdéses.

Szarban a haza, ha elfogy a della,
A pénznek tán nem, a nyomornak megvan a szaga.
A világnak mindegy hol vagy, hova tartasz,
Az egészhez képest nem lehetsz, csak részhalmaz.

Nem boldogít, és nem szégyen,
Tanultuk valamikor régen.
E lecke talán még napjainkban is igaz,
Ha nincs belőle, mégis sovány e vigasz.

Szaggal, szag nélkül érdekes e viszony,
Lététől, hiányától nagyobb e az iszony.
Helyettesítő termék csupán,
Nem is értem nem léte miért vág kupán.

Az élet, a világ el lenne nélküle is,
Hisz mindenki pénz nélkül születik.
Mégis áruvá teszik, tesszük azt,
Erre hallgatólagosan közös az akarat.

Pénzzel, pénz nélkül, ésszel ész nélkül,
A végén a száj egyszercsak elkékül.
Onnantól megint nem fontos a pénz,
Bár kétség kívül büdös a maradék rész.