Piros kék, viledás, pamut, mop,
Némelyik kecsesebb, mint az antilop.
Életcéljuk egyszerű, de fennkölt,
Tűnjön el az útból a koszfolt.

Kell hozzá vödör, melyben megfürödnek,
Mint a griffmadár újra életrekelnek.
Minél jobban facsarják, annál jobban mosnak,
Fura fintor, de akkor boldogok, ha szívnak.

Piros, kék, olykor szürke,
Az sem baj, ha megvan a füle.
Mi elrepedt, már csak porfogónak való,
Ha mégis megtöltik, kijön a víz, s a szitokszó.

Szépen sorban egymás mellet falhoz simulva,
Vagy égbe törve, egymásba pakolva.
Nem kötelező a rendszer, ám nem árt,
A szertárban nem célszerű a pop-art.