Ölts álruhár hercegem, s fogj egy utisört,
Közben rezignált-mámorban éld meg a gyönyört.
Tiéd a tenger, tiéd a reggel, tiéd a nap, és tiéd az éj,
Tudatlanul bár, de neked ragyog a kikötőben megannyi fény.

A macskakő miattad is kopott,
Hátrahagytál már tucatnyi nyomot.
Voltak veled szerelmek, barátok,
Velük nem számítanak korlátok, határok.

Nincsenek célok, csak az utazás számít,
A végtelen kevés, a jelen szépsége csábít.
Lehet tenger, kanyargó folyó, táncoló parázs,
A Hercegnek boldogság kell, s mellé egy kis varázs