Napszítta strandok a Duna parton,
A melegben fürdőzni kell, nincs pardon.
Hőseink csöppet sem hősiesen sodródtak az árral,
Dacolva a nem létező apállyal, dagállyal.
Levette őket lábukról a Duna lendülete,
A hideg víz, s a forró nyár hevülete.
Néhány ember, kiket az élet összesodort,
A sors, mint iszapot időnként arréb kotort.
Most épp össze, együtt sodródnak az árral,
Hagyják magukat, de időnként dacolnak szabállyal.
Nem fontosak, de a mindenségn részei,
Nem tudni mi van még hátra, de próbálják élvezni.
