Elfogyott a lelkesedni való, azért kotorásszuk a múltat, mint egy kukát. Igaz, ahogy írtad. De abban nem értek egyet, h a mából lesz retro. Ahhoz az kell, hogy az idő jobban tagozódjon, azáltal, hogy előzmény nélküli dolgok bukkannak elő. ma meg minden összemosódik és nem történik semmi rendkívüli.

Akárhogy is csűröd-csavarod, a múlt a mából keletkezik. persze rakunk hozzá, veszünk el belőle, alakítjuk is, de az alap adott.
Abban viszont egyetértek veled, hogy a retroban nincs semmi rendkívüli.

Ez logikai ellentmondás. A múlt a mából lesz, OK. Rakunk hozzá, veszünk el belőle, ez úgy hangzik, mintha az időn kívül létező, szubjektív forrás lennénk. Holott, minden amiről tudásunk van a múltból szedtük össze. Kétségtelen vannak apriori képzeteink, például idő, tér. Ahhoz, hogy retró legyen, megfelelő időszak kell szerintem: egy korszak csúcsa, amiről akkor nyilván nem tudtuk, hogy csúcs. A 2 világháborúba senki se vágyik vissza.

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem szeretek vitatkozni, de most nem pusztán ez a helyzet.
Nem cáfoltad meg állításomat, Soha nem állítottam, hogy ez egy objektív, vagy hogy priori fogalom lenne. Nem lehet, hiszen mindenkinek mást jelent a csúcs.
Ha a sarkításnál tartunk - ami egyébként nem elegáns, és nem racionális érvelési mód - miből gondolod, hogy nincs retro érzés a II. világháborúval kapcsolatban? Tudod milyen értékesek az ebből az időből származó relikviák?
A nosztalgia igenis szubjektív dolog, nem reális, megfogható, hanem rajtunk átszúrt emlékek, érzések, amiket a múltban éltünk át, és ma érezzük. A múltunk pedig valaha jelenünk volt.