Kísértetté lettünk, bár még élünk, húsvér szellemlénnyé. Sem a nyelv, amit beszélünk, sem a gesztusok, sem a vágyak nem illenek immáron ide. Soha nem éreztem ennyire idegennek magam, ahogy ezt megénekelted.

Igaz, de nem akarom elfogadni. A mi nyomorultságunkat jelzi, hogy ennyire nem találjuk a helyünket a világban. Persze ez is hangulatfüggő, néha királyok vagyunk.

Teljesen ezt érzem én is. A sziúk is küzdöttek, kitartóan, beküzdötték magukat a rezervátumukba, megharcolták, hogy a dús préri helyett sziklás sivárságba kényszerüljenek. De, a példaképeiket, az őseiket nem vehetik el tőlük. Most, hogy kárpótolni akarják őket, dollárban, nem fogadták el, mert azáltal lemondanának álmaikról.

Szép gondolat, a mi együttlétünk a rezervátum, ha külön vagyunk viseljük büszkén a "sziúságunkat" Uff!

Ja és tőlem tényleg elvették a "prérimet" a Fő teret.

A "mi Nyomorultságunk", ahogy te mondtad, azért elég sok ember sajátja. Nem gondolom, hogy ez jó, de azt sem, hogy olyan nagyon rész kellene venni ebben a fajta játékban-világban. Tán nem vagyunk különbek, csak mások. A mi együttléteink azon kevés alkalmak egyike, amikor és ahol nem kell megjátszani magunkat, ahol saját magunk lehetünk a nyomorunkkal, az értékeinkkel együtt. Ha van valami apró értelme, tétje a mi költőköri játékunknak, az a lehetősége ezeknek a gondolatoknak, és az alkalmak, amikor találkozunk.

Imre, ettől vagy sziú (vagy apacs, választhatsz). Aki nem bővelkedik veszteségekben az kedvelhetetlen. De fordítva is igaz, aki kedvelhető, attól van mit elvenni. Az indiánok vonalkódjai sebhelyeik. Hegeik regélnek róluk. A nyomorultság nem tudom hogy jön ide, az szerintem a magányos számkivetettség. Nincs nyomorunk, sebhelyeink vannak, amig egymás vereségeit a sajátunkként át tudjuk élni. Tényleg erre jó a költőkör, ez egy szellemtánc.

Bár nem az én tisztem Imre helyett választani, de mivel időnként összejövünk egymás wigwamjában, mégis ragaszkodnék az apacshoz. Tudom, hogy Cseh Tamás sziú volt, és minden tiszteletem az övé, de Karl May óta nekem az apacs az Indián.
A nyomor kifejezést Ermiastól idéztem, és teljesen egyetértek veled. Bajaink ellenére nem vagyunk egyedül, csak ha, és ameddig akarunk, és ez valóban ajándék.

Indián Testvéreim!
Ismertek nem vagyok író csak nemolvasóolvasó a "nyomorult" szó valóban nem szerencsés de érzelmileg felfokozott állapotban írtam és nem válogattam. Természetesen én is tudom, hogy ez nem igaz és bocsánatot kérek mindenkitől őszintén.Hiszek magunkban és ezt szerettem volna kifejezni . Nem hódolhatunk be a mesterkélt, hazug világnak. Az indiános párhuzam annyira tetszik, hogy indián nevet is választottam magamnak...
Ölel Titeket
Hosszú Nád

Jó jó, de ugye apacs vagy?

Ízig vérig! De mint Winnetou én is minden indiánt a testvéremnek tartom! Egy vérből valók vagyunk.