Nem, sosem hallottam róla,
Pedig itt bolyongok régóta.
Kísértek itt lassan ötszáz éve,
De senki se mondta, hogy megpihenhetek végre.

Fáraszt már a bolyongás, mindig ugyanott,
Unalomig ismerem a padlót, és a plafont.
Mostanában már meg sem ijednek tőlem,
Csak az egerek iszkolnak előlem.

Szerencsére tavaly beszereltek valami Wifit,
Azóta annyi az információ, nem látom a végit.
Olvasom bőszen, de nem mindent értek,
A sorok között néha elvész a lényeg.

A múltkor láttam valamelyik portálon,
Remélem, nem csak egy szokásos álom,
Hogy negyven év munka után mehetek nyugalomba,
S többé senki sem kíván majd a pokolba.

Ezért jöttem, hisz a szolgálati időm régen megvan,
Bár papírok nem születtek róla a régmúltban.
De mindenki tanúsíthatja, aki paranormális,
Remélem a többi csupán csak formális.

Nem vágyom sokra, kevéssel beérem,
Ki a nyugdíjat hozza, soha meg nem ijesztem.
Csak azt a pár évet békésen élhessem,
Kit érint, majd az utódomtól félhessen.