Meddig fúj a téli zord,
Melyik az, mi enyhülést hoz.
Honnan indul az a lágy, illatos,
Nem tudni, tán ettől is oly titokzatos.

Nyílik a virág, éled a remény,
Melegsége elűzi a lélek telét.
A hó alól kibújik az élet,
Vele együtt a vágy is újra ébred.

Nyílik a bimbó réten, mellen,
A szépségnek csak a bolond áll ellen.
A mező ezer szám illatozik a virág,
Elég élvezni, s nem keresni okát.