Ránk ragad akarva, akaratlan,
Szokássá válva szinte levakarhatatlan.
Követ minket bárhová is megyünk,
Ismeri minden parányi lélegzetünk.
Menekülni sem akarunk feltétlen tőlük,
Sokszor táplálkozunk is belőlük.
Összetartanak minket a nehéz időkben,
Viszonyunk velük szinte felhőtlen.
Mitől rossz és kinek, minden relatív,
Jó is lehet nekem, mi másnak negatív.
Egydolg biztos, ami ragad az tapad,
Ki küzd ellenük alul marad.
