Hétfőtől péntekig csak a semmit tapossuk,
Az életet, mint a homokot hiába markoljuk.
Aztán eljön a várva várt péntek,
Eljő az est, kigyúlnak a fények.
Marad nekünk két hetednyi élet,
Mikor megmutatkozik a lélek.
Aztán újra az öt heted uralkodik,
A maradék kettő csöndben várakozik.
Aztán újabb öt, kezdődik előlről minden,
Közben lassan átkelünk az életen.
Fordítva kéne, ha már nem lehet hét heted,
Legalább öt résznyi boldogság meglegyen.
