Amott egy szabályosra nyírt bokor,
Emitt egy tökéletesre igazított csokor.
Nincs egyetlen szabálytalan fűszál,
A kert fölött a madár is szabályosan száll.

Nincs vakond, mely elrontaná a pázsitot,
A kertész sem hagy árulkodó lábnyomot.
Minden tervezett, fő rendezettség,
Nem fér bele spontán növő szépség.

Minden előre eltervezett, még a pillangók is,
Nem mindegy melyik szirmon rebbenti meg szárnya végit.
A pók sem szőheti hálóját össze vissza,
A kóbor szellő, mint a fehér holló, ritka.

Mégis elég egyetlen hívatlan vendég,
Ki elhinti a szabálytalanság szellemét.
Egy két nem várt esőcsepp, kóbor mezei fuvallat,
Mely alapjaiban rengeti meg a tökéletes birodalmat.

Megjelennek az első kikericsek,
Szabálytalan virágok, sárgák, kékek.
Megszűnik az állandósult tökély,
Többé nem illik sémákba a növény.