Mi van, mi van, mi van,
Jól hiszed olvasó, ez nem visszhang.
Egy kérdés háromszor, mint a mesében,
Ettől nyílik a bicska a vendég zsebében.

A folytatás olykor nem kavar vihart,
A szomjazó csöndben megissza az italt,
Aztán hazamennek a legények,
De nem mindig ilyen szerények.

Olyankor felbuzog a lélek, mint borban a szóda,
Nincs már esély a békítö szóra.
Repül a szék, az asztal, s a pofon,
Ha útjukba állsz, ne vedd zokon.

Jó van má, igyunk inkább egyet,
Nyújtsunk egymás felé korsót fogó kezet.
Inkább borral, sörrel koccintsunk,
Nem kell itt hagynunk több fogunk.