Volt egyszer egy bolygó, egyszerű törvényekkel,
Működött pár évezredig, de nem számolt az emberrel.
Bölcsőnk a Föld, mondták egykoron,
Mára épp, hogy élünk a romokon.

Ki tudja meddig, mikor jön el a vég,
Főleg, hogyan telik el a maradék.
A kérdés lassan csak annyi, mit ölünk meg hamarabb,
Az utolsó élőlény vajon mibe harap.

Táplálék, víz, levegő,
Mára illúzió a régenvolt legelő.
Mi fogy el legkorábban, mit teszünk aztán?
Mivel töltjül életünk utolsó napját.

Talán a híreket lessük, nézetünk szerint,
Közben lamentálunk, ki hazudik megint.
Ég, vagy nem, vagy nem annyira,
Melyik az erősebb maffia.

Tudjuk jól a mondást, melyik kutya baszik,
De mit tesz a többi, talán lesi a gazdit.
Az majd megmondja mi legyen a teendő,
De félő addigra nem lesz más csak temető.