Minden reggel hat óra tizenhétkor,
Feljegyezhette ezt a hálátlan utókor,
Elindult útjára Kovács néni a Levendula utca 23-ból,
Hogy a három kiflit, no meg a Népszavát megvegye a sarki árustól.
Mire az öreg felkel, asztalon a reggeli, meg a sajtó,
Legyen urának enni, s morgolódni való.
Vajas kifli, tea, ez volt a kínálat,
Egyszerű, de Kovács bácsi nem képzelt soha szebb tálat.
A fogak száma csökkent, de a kifli maradt,
Nehezebb, ha az ember a kezével harap.
Végül már csak a belét ette, de nem váltott kenyérre,
Hisz legalább nyolcvan kiflis év állt mögötte.
Egy napon aztán Kovács néni nem csoszogott korán reggel,
Nem kért reggelit többé az ember.
Egy égi asztalnál kenték a vajas kiflit neki,
Még a Népszava is csupa jó hírrel volt teli.
