tudom mit is akarok,
Valahogy sehogy se telnek a napok.
Inkább csak múlnak, azt is alig,
Tétován lézengő órák, faltól falig.
Ébredni nem vágyik az idő, álmatagon halad,
A falon a pók lassított felvételként szalad.
Pedig indulni kell, új év, új remények,
De kicsit még inkább álmokat tetézek.
Aztán úgyis meg kell indulni, hisz itt a farsang, áll a bál,
Ilyenkor a csillagos égen is túl van a korhatár.
Maskara mögé bújt arcok járják gondtalan táncuk,
Ha csak kis időre is, de levethetik láncuk.
