Mi az utolsó kívánsága, mi legyen a vacsora?
Szerintem olyat válasszon, mit megemészt holnap virradóra.
Teli hassal nehézkes az akasztás,
Esetleg elromlik miatta az összhatás.

Tudja, az ítéletvégreható áldott jó lélek,
Nem tudok mást mondani róla, csak csupa szépet.
Ahogy ő csomóz, az maga a csoda,
Nem érdemli meg, hogy a hatást elrontsa egy vacsora.

Képzelje csak el, ahogy ott himbálózik,
A teli gatya látványa senkinek se hiányzik.
Mondhatná, hogy szarni rá, mi baja lehet,
De mit szól majd, ha teste a sírban szarosan pihen?

A múltkor is valaki velős pacalt rendelt,
A Jóisten minket azzal nagyon megvert.
Nem mesélem el, az egész történetet,
Csak a legutolsó, parányi böffenetet.

Látszólag minden rendben zajlott,
A csomó finoman, jól szorított,
De utána az utolsó lehellet mindent beborított.

Nem csak a lelkét adta ki szegény pára,
Más emlék is maradt utána.
Ki ott volt, azóta is megemlegeti,
A nehéz ételt kerülje hát, ha teheti.