Ó, IÓ, CIÓ, ÁCIÓ, KÁCIÓ,
Valahogy nincs most bennük ráció.
Két betű múlva is hasonló a képlet,
A szabadság csak maszk mögött élhet.
A bönye is csak óvatosan pattoghat,
A körjátékos magányosan tapsolhat.
Koronák, melyek nem királyi ékszerek,
Szürkévé vált, megfagyott képzelet.
Vége lesz egyszer, talán felszárad, mint a tócsa,
Néhány fakó foltnál nem marad több nyoma.
Elmúlik rólunk a láthatatlan rontás,
Lesz még néhány önfeledt vakációzás.
