Véget ért a farsnag lehullhatnának az álarcok,
Tekinteteknél többet többnyire mégsem látok.
Elveszett a mosoly, feleslegessé vált,
Maszk mögött nehezebben nyílik a száj.
Unalmas arcok, kitakart érzések,
Lassan már magamtól is félek.
Ha tükörbe nézve meglátom magam,
Ismeretlen a rám visszanéző alak.
Elég a rejtőzködésből, elő a farbával,
Tele szájjal mosolyogva nézzünk szembe a halállal.
Inkább egy gyors vírus, mint lassan ölő méreg,
Melytől keserűvé válik a legédesebb élet.
