Két sajtos tejfölös, egy hosszúlépés,
Köszönöm ennyi lesz, ez nem is kérdés.
Ha elkészül az étel, jelezni fog ez az izé?
Biztos az enyém fog szólni, és nem a másiké?
Ez egy jól bevált rendszer, régóta működik,
Eladó, vendég erre nem panaszkodik.
Hittük is, nem is, de nem volt mit tenni,
Éhesek voltunk, nem akartunk máshol enni.
Pittyent is a szerkezet, megkaptuk a szajrét,
Végleg félretettük a feltörő majrét.
Egyszercsak halljuk: 1621,
A faszomat, senkinek sem kell a hamburger?
1621, mindjárt kihűl,
A vér, s hamburger szagra senki sem gyűl.
1621, hát hiába nyomom?
Lassan bedagad a karom.
Jöjjön már valaki a kibaszott hamburgerért,
Te Erzsike, lehet, hogy a vendég csak németül ért,
S ezért nem jön senki az áruért?
Kezdett érdekelni mi lesz a történet vége,
Beálltam a sorba még egy hosszúlépésre.
Az utolsó kortyoknál végre megjött a kuncsaft,
Tétován beállt újra a sorba.
Érdeklődnék, hogy elkészült e végre a hamburgerem,
Lassan félórája már, hogy éhezem.
Ja, hogy ennek kellett volna jelezni?
A parton ebből semmit sem lehetett érezni.
Igen ott voltam, alig 100 méternyire,
Nem gondoltam, hogy ez probléma, és ennyire.
Nem baj, ha kihűlt, így is megeszem,
Addig gondolkodom a desszerten.
Elfogyott minden, menjen inkább cukrászdába,
Ott nem kell várni a sorára.
