Elég volt, túl nagy már a zsivaly,
Fülemben folyvást rivall a csatazaj.
Emberek, gépek morognak, mint vadállatok,
Sokáig nem bírható már ez az állapot.

Felmegyek egy hegyre, de ne legyen meredek,
Ha megunom a magányt, könnyedén lemegyek.
Aztán megint vissza a csend ölelésébe,
Hol nem üvöltik a híreket az ember fülébe.

Holnap indulok, csak ma még elintézek néhány dolgot,
A törzsvásárlói kártyáról beváltom az összes pontot.
Felvértezem magam minden szükségessel,
Hogy nyugodtan lehessek a Jóistennel.

Lesz velem könyv, papír, ceruza,
Ott nem lesz semmiféle cenzúra.
Viszek egy tabletet is, a biztonság kedvéért,
Némi nettel, hátha lesz, ki elér.

Kinek átadhatom a tudást, melyet magamba szívok,
Azt hiszem legjobb lesz, ha erről Blogot írok.
Jó ez a magány, tetszik a remete élet,
A Plaza még nyitva lesz, ha jól kilépek.