CO előtt, valamikor az atom ókorban,
Két gyermek játszott a homokozóban.
Gyanútlanul építették a homokvárat - kézzel!
Ma már fel sem fogható mindez józan ésszel.
Nem volt a kézfertőtlenítő alapfelszerelés,
Olykor maszatos kézzel is jólesett az ebéd.
Ma már mindez elképzelhetetlen,
Ki játszótérre viszi gyermekét, több, mint felelőtlen.
Steril szobákban steril gyermekek,
Steril vágyaktól üres steril életek.
Nincs több piszok, maszat, paca,
Kinek ez nem tetszik az ostoba.
Csak úgy élni szabadon a világba,
Beleszagolni a mezőn nyíló virágba.
Egy más kezét fogva szabadon sétálni,
Csókban, ölelésben eggyé válni.
Hiú ábrándok, a sterilitás mindenek fölött,
A lélek helyébe a biztonság költözött.
Ki mindezeket betartja, annak nem kell többé félni,
Legfeljebb időnként megkérdi magától - minek így élni?
