Először csak kezét nyújtja be a résen,
Reménykedve, de menekülésre készen.
Elég egy aprő köhhintés, és inába szakad a bátorság,
Hiába a hónapok óta tartó torok-szárazság.
Aztán a láb, s a maszkos arc kerül beljebb,
Óvatosan felmérve a jólismert terepet.
Ha minden rendben, s a terület köhögés mentes,
Az alkesz mája szárnyalni kezd, repdes.
Szájában érzi a kevert, s a sör ízét,
Úgy érzi újra érdemes, van miért.
Ez így helyes, hisz az élet él, és élni akar,
A Nyitva tábla megannyi boldog, mámoros lelket takar.
