Költőnk egy reggel arra ébredt,
Mától tiszteljék géniuszát a népek.
A költészet napja mostantól ne április 12. legyen,
Jegyezze meg jól az új napot a történelem.

Április idusa az új ünnep,
A hírre szemekbe örömkönnyek gyűlnek.
A mennyiség az új etalon, mit nekünk Parnasszus,
Az posztlíra nemzedékének nem fontos a jambus.

Ünnepeljük hát a lepsényi polgárt, az új idők dalnokát,
Ki sosem érti majd mit jelent, hogy titkos féreg foga rág.
Kinek Szabolcska Mihály is bonyolult,
Kit nem értékel jelen, jövő, múlt.

Verseit mégis akár milliók olvassák,
Vagy Google Translate-tel milliárdok fordítják.
A hírnév, s a tehetség ugyan elkerüli,
De dalnokunkat ez csöppet sem érdekli.

Ír, hisz ki tudja meddig teheti,
Mivel nem ismerik, nincs ki feledi.
Éljen a mennyiségi vers, a tét nélküli irodalom,
Produktumát nem lapozhatják a Liliom piacon.