Valahol egy ősvegán áll bután,
Mindjárt eléri a vég idejekorán.
Ostoba baleset, mesébe illő,
Emlegetni fogja a gyermek, akkor is, ha felnő.

Homo erectusunk erekció után,
Csak bámult fejéből, mondhatni bután.
Ekkor arra tévedt egy dinoszaurusz,
Tudom, tudom, ez nem épp logikus.

Ősvegánunk - legyen neve Edu,
Ne gondolja senki, hogy ez kamu.
Megnyugodva konstatálta, hogy csak egy sorstárs,
Kinek hús még sosem terhelte gyomrát.

Kicsit még ejtőzöm, úgysincs lábaimban vér,
Hogy bármi történjen, kevés rá az esély.
Feküdt hát tovább a fűben - vesztére,
Dinónk szája kitátva, vegánkat nem vette észre.

Egy új ízt akart kipróbálni,
Egy ismeretlen virágot elcsócsálni.
De hősünk vesztére más is szájába keveredett,
Az ősvegán azon nyomban kiszenvedett.

Így volt, vagy nem, mára történelem,
De sokáig ezt tartotta a közhiedelem.
Jobb magyarázatot magam sem tudok,
Pedig folyton Búvár zsebkönyvet lapozgatok.