Szörnyű az embertelenség rendje,
A kín némán üvöltő csendje.
Mozdul a száj, de hallgat a szív és az ész,
Ha beállsz bármilyen sorba, hamarabb célba érsz.

Nem számít az elv, mindez fölösleges hóbort,
Nem kell a minőség, csak legyen minél olcsóbb.
Tucatjával talált gesztusok, mondatok,
Coelho generátorral gyártott gondolatok.

Kész, vagy félkész, mit csak mikrózni kell,
Az önálló ötlet, mára fölösleges teher.
Nem érezni, gondolni mást, mint a többség,
Ez mára a legsúlyosabb örökség.

A sor megvéd, a sor melegít, a sor elrejt,
A tömeg minden különbözőt elfelejt.
Mi egyedi, megszűnik a többség rezgése által,
Jobban jár, ki csak egyféleképp él - szigorúan háttal.