Hallottuk, mondtuk már számtalanszor,
Egy szóból is értettük a szónok mire gondol.
Hajjaj, naponta akár háromszor, négyszer,
Hangzott a mondat, több mint elégszer.
Meghát, dehát, nahát,
Nem szólítottuk így soha álmaink asszonyát.
Ki a meghátra azt mondaná tehát, akkorhát,
Nagyívben kerülnénk el a farát.
Mégis olykor jó mondani e szót,
E vággyal teli, kéjesen hangzót.
Jobb is tán, ha ismeretlen a címzett,
A kiáltásból nem lesz tett.
