Aranyélet, aranyember, arany kanál,
Aranykoporsó, ha érte jött a halál.
Aranyföldbe, aranylapáttal, temetik,
Aranyszemfödőstől aranygödörbe eresztik.
Aranyporrá hamvadó csontok mutaják a hajdanvolt aranykort,
Tetteikből kódexek írodtak aranytintából.
Régvolt dicsőségük csillog, mint arany a napfényben,
Mint az égbolt, az óceán végtelen kékjében.
Mára nem maradt más, mint bitek, bájtok,
Virtualitás uralja a világot.
Törölt adatokkal lett tele a világ,
Két leütés közt észrevétlen a változás.
Mi ma még hír, szenzáció,
Holnapra csak dokumentáció.
Délelőtt még érdkes, délutánra unalmas,
Ez a világ, bár úgy tűnik, csepet sem izgalmas.
Aranyélet kéne újra, dicső daliákkal,
Kik szembeszállnak a szájbervilággal.
Kiket nem érdekel a lájk, az applikáció,
Kiknek az élet nem csupán illúzió.
Aranyélet, mely talán sosme létezett,
De talán nem volt még ily kegyetlen a gépezet.
A világ még nem pusztította saját magát,
Nem csak alkalmazáson keresztül tárult ki a világ.
