Tessék, tessék, lehet, lehet,
Látom, arcukon ott a félelem.
Aggódni nem kell, a hóhér ma szabadnapos,
Sört fizetni neki azonban ajánlatos.
Igen, ő az a sarokban, a szemüveges bácsi,
Nem látszik rajta, de nem szokott hibázni.
Bárdja pontosan sújt le bármilyen nyakra,
Ki munkaidőben találkozik vele, nem gondol a holnapra.
Ma azonban a bárd békésen pihen,
Bajsza sörhabtól fényesen billen
Jobbra balra, mint az ingaóra,
Addig, míg el nem jön a záróra.
Akkor feláll, kalapját fejébe nyomja,
Tétova léptekkel indul a szokásos útra.
Hazafelé útbaejti megszokott vesztőhelyét,
Így teszi áldozatai előtt tiszteletét.
