Csigakoma

Talán megtörtént talán nem,
Én azért tisztán emlékezem,
Ahogy sétáltunk téren és időn át,
Ahogy nem létezett semmilyen korlát.

Salföldet hódította csodás csapatunk,
Közben arra gondoltunk honnan lesz borunk.
Az este mit sem ér némi nedű nélkül,
Az sem baj, ha éjfélre az ember kissé szédül.

Kerestünk valakit, kinek van szőlője, pincéje,
S a termésből akad számunkra néhány iccéje.
Ráleltünk a derék Laci bácsira,
Kinek volt bajsza, bora és humora.

Megkérdeztük tőle kaphatnánk e néhány litert?
Adunk jó magyar forintot és nem kérünk hitelt.
Megegyeztünk, s hozzá vettük az irányt,
Csak elhárítottuk az utolsó akadályt.

-Ki a főnök? kérdezte tőlünk kajánul,
S mi rámutattunk Mártonra ki leghátul
Állt, s ő büszkén kihúzta magát,
S jutalmul megkapta a ganés taligát.

Jókedvűen mentünk a gazda portájára,
S került mindenkinek bor a poharába.
Jó este volt,  bár nem emlékszem mindenre,
Csak jókedvre, na meg a számtalan literre.