Beköszöntött az ezer színű ősz a hantok közé,
Prizmát tartva a gyász s a halál fehérsége fölé.
Születünk, élünk, halunk,ezzel tisztában vagyunk,
Mégis a hantok között mindig elgondolkodunk

Miért, hogyan, mikor, miképp,
S közben nem nézzük az ég színét,
S a fények érdekes játékát,
Csak sóhajtva vizsgáljuk a szív tájékát.

Az élet színei a halál után sem szűnnek meg,
Talán ilyenkor a fénytörésben újra felélednek.
Kacér kékek, sunyi sárgák,
Zord zöldek és ledér lilák.

Fények, színek, ízek, imák,
Színes kavalkád kopott fejfák.
Múltunk apró kavicsai kaleidoszkópba zárva,
A szentek bevonulására vagy feltámadásra várva.