Mindig a szélen, sosem középen,
Nem megragadni az akol melegében.
A forma csak ürügy, a cél számít,
Megszokott közegben a másság lázít.

Nem lázadok, csak épp nem hódolok be,
Nem kell forradalom, szarok az egészre.
Engem hagyjanak békén, más nem érdekel,
Magamért kiállok, más szót sem érdemel.

Arcom csak álarc, bőröm jelmez,
A többség ítélete nem kegyelmez
De teszek rájuk, s mindenki másra,
Csak túlélni jöttem erre a világra.