Szunnyad a város, hosszú volt az éj,
Reggeli nap nem ébreszti föl a kéjt.
Félig nyitott ajtók, félig zárt ablakok,
Óvatos léptekkel járó színtelen alakok.
Fakók még, fényük elnyelte az éjszaka,
Idő kell, míg újra megszólal a vér szaga.
Két kávé, két mentes víz a felhozatal,
Egy ideig nem kell számolni a kárhozattal.
A nyugalom csak átmeneti, nem tart sokáig,
Estére újra lehet mámorban gázolni bokáig.
Mi este elkezdődik, reggelre mindig véget ér,
Aztán folytatódik tovább, ha kigyúl a fény.
504 - Álmos szombat
2013.05.22. 21:40 neagle
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr155313626
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
