A park már ezer éve nyitva áll,
Valahol a szürrealitás határán.
A túlélősó ősi magyar találmány,
A túlélés megy az élet csak ábránd.
Túléltünk, átéltünk, néha kicsit féltünk,
Ezen a változó méreten valahogy elfértünk.
Kalandból jutott bőven, felét sem akartuk,
Jobb híján fejünk, vagy tökünk vakartuk.
Belépő nincs, ide születni kell,
Magyarnak lenni jó, bár néha teher.
Lehet, hogy nem is jó, csak szükségszerű,
A születés predestinál, váltani nem egyszerú.
Túlélünk, átélünk, néha kicsit félünk,
Ezen a változó méreten valahogy elférünk.
A hely adott, a többi megváltoztatható,
A túlélés megy, most már élni volna jó.
544. Kalandpark
2013.08.27. 21:40 neagle
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr775481101
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.