Csigakoma

Minden nyárban ott az ősz lehellete,
Minden tavaszban ott az elmúlás szele.
Már születéskor halálra vagyunk ítélve,
Mégis hajt minket az örök életet reménye.

Madarak költöznek, egy ősi ösztöntől vezérelve,
Figyeljük őket, mégsem tudjuk mi életük vezér elve.
Az eget kémlelve kutatjuk a valőságot,
Közben szem elől tévesztjük az igazságot.

Megfejtéseket keresünk, hol nincs talány,
A kérdéseinkre legszebb válasz a talán.
A bizonytalanság a legkacérabb delnő,
A beteljesületlenség izgalmas szerető.

Madarak repülnek a változás felé,
Csak utazásaik tartanak örökké.
A honnan hová nem számított sohasem,
A cél új értelmet nyer odafenn.