Közös az ágy, de nem közös az álom,
Nem tudom hová, csak hogy elvágyom.
Menni nem tudok, maradni nem akarok,
De valamiért mégis csak itt vagyok.
Ideköt a múlt, itt tart a jövő reménye,
Csak a jelennek kellene egy kis esélye,
Megszánhatna végre a sors szeszélye.
563. Társas magány
2013.10.14. 09:29 neagle
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr605567590
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
