Csigakoma

Álmos, fagyos holland utak,
Szemem hókotró után kutat.
Leesett a nagy hó, ez itt ritkaság,
Elkapott a magyaros kiváncsiság.

Mit kezdenek a szorgos hollandusok,
Kiket régóta nem gyötörtek izmusok.
A tél náluk nem tábornok, nem támad,
Nem harcolnak soha, mégis oly bátrak.

Térjünk vissza a havas utcákra,
Van még pár kilométer hátra.
Jóleső érzés fogott el, mintha otthon lennék,
Előtolult megannyi kellemetlen emlék.

Megvagytok ti rusnya sajtzabálók,
Végre valami tökéletlenséget látok,
Megyek az utcán, bokáig hóban járok.

Lábam fázik, léptem ingatag,
Mégis gyönyörűséges e pillanat.
Végre folt esett büszkeségükön,
Én jókat derülök szükségükön.

Csúszkálás után a városba érve,
Megjön az első hóhányó is végre.
Megbizonyosodtam ismét, ezek bolondok,
A gép, nem járdát, csak bicikliutat kotrott.