Reszketeg kezek keresik a ritmust,
Csontokra aszalódott a megszikkadt hús.
A kottákon a hangjegyek megfakultak,
Csak keresik a múltat, azt a megvadultat.
A fiatalság szabadsága mára emlék,
Felídézi őket megannyi kellék.
Keressük a titkot benne, magunkban,
Valami hasonlóra vágyunk titokban.
Élni menthetetlen végzetességben,
Hinni egy más fajta végtelenségben.
Téren és időn átlépni néhány dalban,
Apró piszoknak lenni a mikrokozmoszban.
635. Vénülő sztár
2014.03.31. 19:01 neagle
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csigakoma.blog.hu/api/trackback/id/tr325887912
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ynakras 2014.04.08. 18:30:29
Koszmónak lenni a kozmoszban? Mit szólsz, vagy inkább koszmónak lenni a rockandrollban kellene? Ugyanaz a cím, véletlen? Ügyes, de elfogult vagyok.
