Itt van a város, ez volt egykoron lakóhelye,
Szereti akkor is, ha földjén kutyaszar terem.
Szereti azért ami egykor volt, vagy gondolta róla,
Az volt neki, mint jó Petőfinknek a Róna.

Belenőtt utcáiba, házaiba, tereibe,
Szinte hazajárt a kedvesen koszos Keletibe.
Bárhová is ment, haza mindig ide érkezett,
Mindig volt szabad út előtte, mögötte.

Itt van a város, volt is lakója,
Hiába is keresi helyét azóta,
Urbánus vidéki, kit nem dob fel a természet,
Legszívesebben ott hagyná az egészet.

A város idegen, az embereket unja,
A vidék szebbik arcát még mindig nem tudja
Értékelni, bár nincs is tervbe véve,
Felőle mindenki elmehet a fenébe.