Ismerős arcok, ismerős helyek,
Mindent, vagy semmit jelentenek.
Ott van rajta kik egykor voltunk,
S mi belőlük maradt- a múltunk.

Nézzük húsz év műltán huszonéves formánk,
Megismernének minket ha most találkoznánk?
Szót értenénk e velük, vagy csak állnánk némán,
Elmélázva valamilyen fölösleges témán.

Egy léha éjjel hajnalán összefutva,
Innánk e tovább bután bambulva,
Valami közös origóra jutva.

Szerintem nem, vagy ki tudja,
Jó élőként tekinteni a múltra.
Ott látni magunk, s kik akkor velünk voltak,
Így vagyunk teljesek- bár nem komplettek- élők és holtak.