Csigakoma

Abnormális világban abnormális emberek,
Önkényesen kitalált normákról beszélnek.
Látszat valóság, látszat erkölcsök,
Mint púder takarta szemölcsök.

Nem látszanak rögtön, de veszélyesek,
Hatásaik, mint gennyes seb, fekélyesek.
Nincs realitása, csak a szürreálisnak,
Nincs igazsága, csak a hazugságnak.

A tükör torz, így tiszta a kép,
Már enni sem kér, pedig éhes a nép.
Megfeküdte gyomrát a sok frázis,
Felborult PH-ja, nem stimmel a sav-bázis.

Mindenki savaz, mindenkit savaznak,
Bázisa lett mostanra minden baromnak.
A párttal a népnek nem egy az útja,
Ezért tekint vágyakozón a múltra.

Nem volt jó, de nem lett jobb,
Hiába mossuk a szennyesből a foltot.
Ágnes asszony feladta már mi próbálkozunk,
Talán eljön az idő mikor megváltozunk.