"Ebéd a sütőben, melegítsd meg",
Az otthoni csönd volt a legnagyobb siker.
Néhány törődő szó egy kockás cetlin,
A Budai Hobó még nem töprengett a betlin.

Kispolgári környezet, téliszalámi,
Olyan helyen nem lakhat akárki.
Mindenhonnan kilógott, csak volt a világban
Vegyésznek készült egy vegyipari iskolában.

Nem értettük mivégre adta fejét a vegyészetre,
De örömmel mentünk meglátogatni Veszprémbe.
Ez persze már később történt, túl a Petriken,
Melynek túlszínezett emlékein időnként megpihen

Tekintetünk, s nehezen hisszük el,
Hogy egykor mi is emlékek leszünk.
Addig is hősünk éli kalandos életét,
Hol az üdvözülésen túl a lét a tét.

Élni mindenáron, rabságban is szabadon,
Hol a csillagos ég sincs messzebb mint a plafon.
A Városmajor utcába már csak hazalátogat,
Bár új lakhelyén is kívülálló maradt.

Nagycsaládos, hazafi, keresztény polgár,
Kinél az orsós magnó a házioltár.
Nem lázad, csak nem feltétlen ért egyet,
Ki mérgező pálinkának főzi meg a szedret.

Számolatlan ontja, hányja a verseket,
A szabálytalanul szabályos rímeket.
Atomkori ősember aranykártyával,
Ki dacol a látszólagos hátránnyal.