Csigakoma

Végy egy tányért, egy villát,
Hiába próbálod megfejteni a titkát.
Melyik fajta éppen mire való,
Bár a nokedlit kanállal enni jó.

Ünnepségre tévedve áll tétován az ember,
Nem tudja mit tegyen, fingani sem mer,
Pedig jól esen elereszteni a galambot,
S figyelni utána a sok riadt arcot.

Arrébb lépni diszkréten fintorogva,
Alig hallhatóan a szomszédot okolva.
Áll inkább, s óvatosan lélegzik,
Enni sem mer, inkább éhezik.

Aztán erőt vesz magán, tányért ragad,
Kezdodhet a jól titkolt kaja harc.
Ha ügyes, ehet akár sonkát, lazacot,
Ha lassú, nem talál mást, csak saláta halmot.

Diszkrét csámcsogás, szájtörlés,
Aztán jöhet egy kis öblögetés,
Ha jólesett, visszafogott böfögés.

Aztán könnyed csevegés bárkivel, bármiről,
Elköszönsz, továbbállsz, kezdheted előlről.
Mint mindennek ennek is vége lesz egyszer,
Otthon leöblíted az egészet némi zsíros kenyérrel.