Egy körvonal csupán az élet,
Azt festi meg apránként a lélek.
Színes, vagy fekete fehér vonalak,
Néha csordogál, olykor mint egy gyorsvonat.
Nem kellenek rikító színek, nem baj ha halvány,
Nem kell mindig valóság, olykor elég az ábránd.
A kezdet és a vég kontúrjai ugyanazok,
Közben színesednek, fakulnak az alakok.
Nem kell mindig elemezni, értelmet keresni,
Nem kell folyton új színeket keverni.
A paletta magától bovül, nem kell eroltetni,
Fólósleges a kitöltést siettetni.
Nem kell tarka legyen, nem kell, hogy divatos,
A közmegelégedés legfeljebb másodlagos.
Egy fontos, ne legyen torzó a sziluett,
Akkor mindegy, az ecset milyen módon fest.
