A fedél véd, a fedél óv, a fedél meghatároz.
A fedélért az ember olykor mindent feláldoz.
Lehet menedék, ha menekülsz eso elol,
Lehet teher, ha viszik a fejed felol.
Megléte természetes, csak hiánya tunik fel,
Nélküle az élet szatyrostul az utcán hever.
Az élet része, akarjuk vagy sem,
Közénk jött, mikor megszunt számunkra az éden.
Azóta folyton építjük házaink,
Közben néha leromboljuk álmaink.
Fedél alatt, fedél nélkül is süt a nap,
De nélküle mindig ködbe vész a holnap.
