Minek szakadni kell, végre szakadjon,
Csak mi stabilan áll, az maradjon.
Folyjon szabadon, vigye magával gátlásaink,
Ne tartsuk tovább értelmetlen hadállásaink.
Nincs kontroll és nincs megállás,
Lehet átok, lehet áldás.
Visz mindent, régit, újat,
Elsodorja magával a múltat.
Az áradás után valami új születik,
Ha a kavargó iszap leülepedik,
A helyén tán valami jó kerekedik.
Nincs születés halál nélkül,
Csak az számít, mi marad végül.
Egy fűszál a romok tetején,
Egy szivárvány a vihar helyén.
