Öt óra tízkor Antoine s Desire benn a konyhában,
Két perc múlva kávét főzök egy szál gatyában.
Szemem félig csukva, még fáj minden pillantás,
Szeretném élvezni a vágyott ágy meleg nyugalmát.

Tea a tűzhelyen kávé a csészében,
Lassan nyílik szemem s értelmem.
Készül a tízórai fogy az idő s a jó erős fekete,
Eldőlt ennek a napnak folytatása lesz nem csak eleje.

Borzongató víz törli ki szememből az álom maradékát,
Még csönd van, de belül már érzem a nap zsivalyát.
Indulni kell, halogatni hiábavaló,
vár egy szokásos nap- kissé sem izgató.

Felbolydult méhkas vár reggelente,
Az lenne szokatlan ha nem így lenne.
Megszokottak a rögtönzések,a változatlan változók,
Itt a furcsa az átlagos,a szokatlan a megszokott.

Szerda volt, s ezeken kívül nem történt semmi,
Éltem mert jobb nem jutott eszembe- nagyjából ennyi.