Csigakoma

Téliszalámi és lapka sajt,
Maradhatsz, csak ne csapj zajt.
Mikor átkelünk az Alaga övezeten,
Léptünk nesztelen a kövezeten.

Megúsztuk,beértünk, most már béke van,
Valaki mégis figyeli minden mozdulatomat.
Egy nő és talán két férfi,
Az egyik kiköpött Mándoky.

Legalábbis ilyesmire emlékszem,
De nem ez legpontosabb emlékem.
Nincs is köztük igazán fontos,
A legtöbb már kissé foltos

Mint a megfakult Orwo dián,
Más színű de érdekes a világ.
Megannyi szabálytalan sorsú fura kamasz,
Jutott bonyodalom bőven- kinek ez, kinek az.

Összehozott minket a véletlen,
Esetleg a kiszámíthatatlan sors szele,
Létünknek sincs oka csak következménye.