Csigakoma

Megint csak a vége jutott,
A java persze elfogyott.
A húst Leo ette meg,
Engem újra elkergetett.

Tudom, hogy ő az állatok királya,
De én esküszöm a demokráciára.
Akkor sem leszek vegetáriánus,
Nem vagyok én irgalmas szamaritánus.

Szamarat is eszek, de ez semmit sem jelent,
Éhes vadállat vagyok, nem fennkölt jellem.
Fogamra való minden mi szaftos, véres,
Ez az érzés borzongató és roppant kéjes.

Ma még pihenek és beérem a csonttal
De holnap versenyt futok egy muflonnal.
Ha nyerek, akkor nyelek,és elégedett leszek.
Talán még az oroszlánnal is birokra kelek.